Régi malom

A kis malom története a török időkig vezet vissza. Almás község 1583-1683-ig török fennhatóság alatt állott. A magyar-török határ Almás és Füzitő között kb. fele távolságban húzódott. A ""békés időkben"" a törökök kedvezményeket adtak a falu népének. A feljegyzések szerint az 1620-as években már működött a dunaalmási malom, mely kialakítására a zsámbéki pasa adott engedélyt. Ezért mondhatjuk, hogy a mai malom alapjait 400 évvel ezelőtt telepítették. Az Által-ér felőli oldalon jól láthatóak azon kváder kövek, amelyek az akkori kőfaragók szakértelmét bizonyítják. A köveken ma is felellhetőek a készítők monogramjai.
A XVIII. században négy alulcsapott kerék hajtotta a malom őrlőberendezéseit. A XX. század elején a malmot korszerűsítették és átépítették. Ekkor a vízikerekeket egy vízturbina váltotta fel, ami ma is látható. A turbina ékszíjat forgatott s ez a padlástérben lévő kb. 10 méter hosszú acéltengelyt forgatta. Erről a tengelyről - ékszíjak közvetítésével – kerültek meghajtásra a malom gépei. A malom, annak 1952-es államosításáig, mindig valamiféle közösségi, közbirtokossági vagy hitbizományi tulajdonban állt, és bérlői voltak. Az összeomlás szélén álló épületet, 1995-ben vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa és a XVIII. századi formát építette vissza a műemlékes szakemberek közreműködésével és irányításával.