Baji szőlőhegy
A baji szőlőhegy a Neszmélyi Borvidékhez tartozó Tata Hegyközség része, igyekszik kitűnni fehér boraival és gazdag hagyományaival.
Az ősi Pannon-tenger vastag agyag- és üledékréteget hagyott hátra. A tömött, levegőtlen agyagtalajok kevésbé tűntek alkalmasak a szőlőtermesztésre, mégis a szőlőhegyen kiváló minőségű borokat termeltek és termelnek ma is a gazdák.
A szőlőhegyi birtokok eredetileg ún. irtásföldek voltak. A gazda szabadon adhatta, vehette, csupán illetéket kellett fizetnie az uradalomnak, így lehetett szőlőbirtoka zsellérnek és a polgárnak egyaránt.
A szőlőhegyen a filoxéra vész az 1880-as években pusztított. A károk óriásiak voltak a szőlők több, mint fele kipusztult.
Az 1900-as években jelentős fejlődés mutatkozott. A község is tagja lett az Esterházy Miksa gróf kezdeményezésére alakult Vértesaljai Gazdakörnek, a szervezet a korszerű állattenyésztésről, takarmányozásról, mező- és erdőgazdálkodásról, valamint nem utolsó sorban a borászatról nyújtott ismereteket és állandó tájékoztatást.
Az 1800-as évek legvégén és az 1900-as évek elején élte a szőlőhegy a „fénykorát”. Kedvelt pihenőhely és kirándulási cél volt nemcsak a helyiek számára, hanem az értelmiségiek, a pesti polgárok körében is. Ekkor úgynevezett „filléres vonatok” is jártak Budapest és Tata között. A tóváros-kerti vasútállomás és a baji szőlőhegy között pedig a baji fuvarosok szállították a kirándulni vágyó pesti polgárokat.
Az utasok körében volt, aki egy lóversenyre jött Tatára, de volt, aki a baji nagypincét jött megtekinteni. A legnagyobb érdeklődés a 2150 akós nagyhordó iránt mutatkozott. Még Ferenc József és I. Vilmos is kilátogattak egy alkalommal az uradalom baji pincéjébe!
Sokan megfordultak a szőlőhegyen, amikor még a közlekedési szabályok szerint a balra tarts volt az előírás. Így szólt egy mondás: „Bajt kerülni balra tarts, bút feledni Bajra hajts!”
Napjainkban a baji szőlőhegyen egyre több boros gazda és pince mutatkozik be kiváló boraival.
Az ősi Pannon-tenger vastag agyag- és üledékréteget hagyott hátra. A tömött, levegőtlen agyagtalajok kevésbé tűntek alkalmasak a szőlőtermesztésre, mégis a szőlőhegyen kiváló minőségű borokat termeltek és termelnek ma is a gazdák.
A szőlőhegyi birtokok eredetileg ún. irtásföldek voltak. A gazda szabadon adhatta, vehette, csupán illetéket kellett fizetnie az uradalomnak, így lehetett szőlőbirtoka zsellérnek és a polgárnak egyaránt.
A szőlőhegyen a filoxéra vész az 1880-as években pusztított. A károk óriásiak voltak a szőlők több, mint fele kipusztult.
Az 1900-as években jelentős fejlődés mutatkozott. A község is tagja lett az Esterházy Miksa gróf kezdeményezésére alakult Vértesaljai Gazdakörnek, a szervezet a korszerű állattenyésztésről, takarmányozásról, mező- és erdőgazdálkodásról, valamint nem utolsó sorban a borászatról nyújtott ismereteket és állandó tájékoztatást.
Az 1800-as évek legvégén és az 1900-as évek elején élte a szőlőhegy a „fénykorát”. Kedvelt pihenőhely és kirándulási cél volt nemcsak a helyiek számára, hanem az értelmiségiek, a pesti polgárok körében is. Ekkor úgynevezett „filléres vonatok” is jártak Budapest és Tata között. A tóváros-kerti vasútállomás és a baji szőlőhegy között pedig a baji fuvarosok szállították a kirándulni vágyó pesti polgárokat.
Az utasok körében volt, aki egy lóversenyre jött Tatára, de volt, aki a baji nagypincét jött megtekinteni. A legnagyobb érdeklődés a 2150 akós nagyhordó iránt mutatkozott. Még Ferenc József és I. Vilmos is kilátogattak egy alkalommal az uradalom baji pincéjébe!
Sokan megfordultak a szőlőhegyen, amikor még a közlekedési szabályok szerint a balra tarts volt az előírás. Így szólt egy mondás: „Bajt kerülni balra tarts, bút feledni Bajra hajts!”
Napjainkban a baji szőlőhegyen egyre több boros gazda és pince mutatkozik be kiváló boraival.
Galéria
